Nagy a zsivaj, huzavona.

Mi a késlekedés oka?

A gyerekek sátor építésébe kezdtek.

Vitatkoznak, hol álljon,

mihez legyen közel és mihez távol.

Bot, kötél és egy egyszerű vászondarab

okozza a bonyodalmat.

Késlekedve felállítják, belül pléddel letakarják.

Kezdődhet a játék benne.

Estefelé elcsendesül, a sátor lassan kiürül,

beszivárognak mind a házba.

Mosolyognak a felnőttek, most bezzeg egyetértenek.

Egyik sem ragaszkodik hozzá, hogy az éjszakát,

a sátor mélyén aludja át.

Másnap aztán újra kezdik, vitatkoznak, kérkednek.

Ilyenek a gyerekek.

Biciklizik a cica, bár a pedált nem ő hajtja.

Fél kormányon, van egy táska, melynek szája

félig tárva, benne lapul szegény pára.

A kobakját ki-kidugja,

a fülét megmozgatja,

szimatol a levegőbe.

Furcsa szagok, szokatlanok,

az biztos, most nem otthon vagyok.

Csilingel a bicikli csengője.

A háziaknak jelezve, megérkeztek időben.

A cicát vendégségbe hívták.

A felkérést nem halogatták.

Szükség lenne őkelmére.

Hamar híre ment, a szörrnyű esetnek,

a ház padlásán az egér elterjedt.

Kellett hát valaki, aki magára vállalja,

a rendet visszaállítja, az egeret megregulázza.

Feltették a padlásra, hogy az őrséget ellássa.

Szaladtak az egérkék, mindenfele szerte-szét.

Feladata végeztével, büszkén és merészen,

leköltözött a konyhába.

Ő lett a család cicája.

Kényeztették, becézgették, jól tartották, úgy szerették.