Biciklizik a cica, bár a pedált nem ő hajtja.

Fél kormányon, van egy táska, melynek szája

félig tárva, benne lapul szegény pára.

A kobakját ki-kidugja,

a fülét megmozgatja,

szimatol a levegőbe.

Furcsa szagok, szokatlanok,

az biztos, most nem otthon vagyok.

Csilingel a bicikli csengője.

A háziaknak jelezve, megérkeztek időben.

A cicát vendégségbe hívták.

A felkérést nem halogatták.

Szükség lenne őkelmére.

Hamar híre ment, a szörrnyű esetnek,

a ház padlásán az egér elterjedt.

Kellett hát valaki, aki magára vállalja,

a rendet visszaállítja, az egeret megregulázza.

Feltették a padlásra, hogy az őrséget ellássa.

Szaladtak az egérkék, mindenfele szerte-szét.

Feladata végeztével, büszkén és merészen,

leköltözött a konyhába.

Ő lett a család cicája.

Kényeztették, becézgették, jól tartották, úgy szerették.